Hát újra itt a szétszedett gép előtt. Mit is csináltam vele tegnap? Igen, már emlékszem. Először is erőt kell gyűjtenem a folytatáshoz. Konyha » hűtő » sör » sörnyitó. Kortyolgatom. Máris megnőtt az önbizalmam. Akkor ugorjunk neki. Videókártyát újra kiszedem, gondosan félrerakom. Nézzük a másik, sokkal nagyobb ventillátort. Igen, ez lesz a processzor hűtője, nagy hűtőborda van alatta. Le kellene szedni. Nézegetem, hol nyílik. Megvan, két pöcök fogja egymással szemben a hűtőbordához. Kipattintom, lejön. Fejlődőképes vagyok, nem felejtettem el kihúzni a csatlakozóját. Fogkefe, megpucol. Félreteszem. A hűtőborda borzasztó állapotban. Ezt sem tudom a gépben megtisztítani. Ki kell szednem. De hogyan? Látom már, négy pöcök tartja a négy sarkán. Pöcköt húzom, semmi. Tolom, semmi. Tekerem, semmi. Húzom, tolom, tekerem, rángatom. Sikerült! Kijött a hűtőborda. Megtisztítom. Remek. Még egyszer kiporszívózom az egész gépet belülről, mert a hűtőbordáról sok kosz került bele. Most már jó, lehet összerakni. Egészen jól haladok. Rakjuk vissza a cuccokat. Először a hűtőborda. Most veszem észre, hogy a négy tartópöcökből kettő eltört. A fenébe! Most mit csináljak? (Konyha » hűtő » sör » sörnyitó) Hiába no, az Ászoknál nincs jobb ötlezgazda. Két erős befőttesgumi keresztben a hűtőborda tetején. Meg fogja tartani. Remélem. Összeeszkábálom. Tartja. Vissza a ventillátort. Remek. Mindent visszapakolok, ellenőrzöm. Jónak tűnik. Reménykedek. Összeszerelem. Önbizalmam már az egekig ér, teljesen összerakom, vissza az oldalfalat is. Visszadugdosom az összes kábelt a helyére. Bekapcsolom. Kikapcsol. Bekapcsolom..kikapcsol...bekapcsolom...kikapcsol. Most már hangosan átkozódok. Ráadásul az a kurva kölyök a másik szobában a Mekk mestert nézi igen hangosan DVD-ről. Le fogom pofozni, ha lesz hozzá lelki erőm.

Most mi legyen? (Konyha » hűtő » sör » sörnyitó)

Felkészülve a legrosszabbra, előveszem a telefonomat (még jó, hogy azon nem végeztem karbantartást, így működik). Telefon apámnak:

- Öreg! Van egy kis gondom...

Szerencse a szerencsétlenségben, ráér. Átjön. Minden nem lehet tökéletes, ki kell ugranom sörért, mert nem lesz elég. 

Apám megérkezik, bejön a szobába. Infarktus közeli állapot. Telefon a kezemben, hátha orvost kell hívni hozzá...

Szerencsére nem kell. Elég a sör. Szétszedi. Neki valahogy jobban megy. Érdekes, pont azt a három csavart szedi ki, amit kell. Ezt honnan tudta? Belenéz. Csóválja a fejét. Ajjaj, ez ismerős. Utoljára a TV szerelő csóválta így a fejét, amikor az egy hónapos készülékemről megállapította, hogy csak a doboza használható, és neki speciel van egy ismerőse, aki jutányos áron átalakítja akváriummá...(csak a biztosíték ment ki benne, apám megcsinálta tíz perc alatt).

Darabokra szedi az egészet. Kiszedi azt a dobozt is, amihez nem nyúltam.

-Tápegység -sziszegi vésztjóslóan - ezt persze nem takarítottad ki.

Hát azt nem. Talán jobb is, gondoltam magamban. Szétszedi. Abban is ventillátor. Kiszedi, kitakarítja.

- Porpisztoly - mondja, és elővesz egy dezodorra hasonlító flakont. Megnyomja, kifújja a koszt a tápagységből. Ventillátort vissza, tápegységet vissza. Kis dobozát előveszi, kivesz négy kis műanyag pöcköt a hűtőbordához. Honnan tudhatta, hogy eltört? Ezt nem mertem mondani a telefonba. Megtisztítja a hűtőborda alját, a processzor tetejét. Tubusból fehér kulimászt ken rájuk. Hogy rendesen elvezesse a hőt, mondja. Pöcköket kicseréli, mind a négyet. Hűtőborda vissza, ventillátor vissza. Videókártyát átnézi, visszateszi. Meglátja a porszívót. Újra belemerül a gépbe. Egymás után dug vissza mindenféle kábeleket.

- Hülyegyerek! (így egyben mondja) Kiporszívóztad a csatlakozókat. - jegyzi meg mellékesen.

Visszadugja a csatlakozókat. Bekapcsolja. Úgy néz ki működik. Kihúzza újra a kábeleket, Véglegesen összeszereli a gépet. Bekapcsolja. Még mindíg működik. Remek! Köszi, Fater! Konyha » hűtő » sörök » sörnyitó. Minden jó, ha jó a vége!

Nem is hallani, hogy megy a gépem.

Most honnan fogom tudni, hogy be van kapcsolva...?

Összegzés (apám szerint):